Munkatársak

Rendszeresen részt veszek a szakmai szervezetek továbbképzésein, különösen a készség és képességfejlesztés, illetve szakmódszertani területek érdekelnek. Időközben elvégeztem a Magyar Táncművészeti Egyetem mentortanár képzését 2011-ben, majd 2015-ben a tánctanár mesterszakot. Nagyon szeretném, ha minden kisgyermek számára természetes lenne táncos anyanyelvének elsajátítása, hiszen ez az élet szinte minden területén pozitívan hat. Azon dolgozunk, hogy ez a mi iskolánkban is megvalósulhasson, ezért is fontos a pedagógusok gondolkodásának, szakmai attitűdjének folyamatos fejlesztése. Boldoggá tesz, ha látom tanítványainkat, hogy saját munkájukban, színpadi teljesítményükben sikeresek, ezáltal képzeletben kicsit magam is ott lehetek velük, az ő sikerük az enyém is! 

1988-ban „C” kategóriás művészetoktatói engedélyt kaptam. Civil főállásom mellett 7 éven keresztül a Pátzay iskolában óraadóként tanítottam. 2000-ben egyik alapítója és vezetője voltam a Kapuvár Néptáncegyüttes utánpótlását képező gyermek és ifjúsági csoportoknak, majd a felnőtt csoport művészeti vezetője, melynek táncosként most is aktív tagja vagyok. 2002. szeptember 1-től működik Kapuváron és a környező településeken művészeti iskola, ahol az alakulástól fogva dolgozom. 2007-ben végeztem táncpedagógusként, 2011-ben mentortanárként a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 2018-ban a BME-n közoktatásvezető pedagógus szakvizsgát tettem, majd 2019-ben pedagógus II. minősítést teljesítettem. Büszkeséggel tölt el, hogy saját gyermekeim is az iskola és a táncos közösség tagjai voltak. A néptánc, mint csoportos művészetoktatási forma minden gyermeknek, fiatalnak képes mozgáskultúrát, testtudatot, önismeretet, identitástudatot fejleszteni, esztétikai nevelést, kulturált kikapcsolódást és közösségi élményt biztosítani. Komplexitása révén a mai világban hiánypótló szerepe van. Hajrá Barsi!

2018 tavaszán vendégoktatóként kerültem először kapcsolatba a Kapuvár Néptáncegyüttes Ifjúsági csoportjával. Ezt követően 2019 szeptemberétől dolgozom a Dr. Barsi Ernő Alapfokú Művészeti Iskola több csoportjával. Azóta kicsit màr kapuvári is lettem. A ,,Barsiban” való tevékenykedésem mellett a Generáció Táncműhely és a Komárom Táncműhely művészeti vezetőjeként, valamint táncoktatóként tevékenykedem. Hivatásos táncosként szerzett tapasztalataimat ma már szívesen adom tovább tanítványaimnak, ezzel is hozzájárulva sikereikhez. Véleményem szerint a Barsi iskola tevékenységében mindenki meg tudja megtalálni a számára fontos dolgokat. Számomra, ami a legfontosabb: értékes munkát végezhetek, egy szeretetteljes közösségben.

2016-ban Fülöp Ferenc díjas táncos lettem. 2012 óta dolgozom a Dr. Barsi Ernő Alapfokú Művészeti Iskolában, itt kezdtem tanári pályámat. Nagyszerű iskolának mondhatom a Barsit, hiszen számos településen folyik az oktató munka, párban taníthatunk, szinte mindenhol adottak a tárgyi-technikai feltételek is és saját viseletkészítő műhelyünk is van. Ehhez persze nélkülözhetetlenek a kis táncos palánták és a támogató szüleik. A Barsiba járni olyan, mintha egy nagy családhoz tartoznál. Most, hogy itthon vagyok a kisfiammal, igyekszem vele is megszerettetni a népzenét, néptáncot. Remélem, hogy még sokáig átadhatjuk azt a tudást, amit az évek alatt szereztünk és szerzünk is még, és nem hagyjuk elveszni ezt a csodálatos örökséget. Ebben az időszakban különösen fontos, hogy szeretettel forduljunk egymás felé, legyen egy közösség ahová tartozhatunk, ilyen a Barsi is. Mert a mottónk is: Érték-Örökség-Szeretet-Közösség.

Számomra ez egy hatalmas lehetőség, hiszen rengeteg tapasztalatot és élményt szerezhetek, emellett sokat tanulhatok mind a táncosoktól, mind a kollégáimtól, akikre egytől-egyig felnézek. Célom, hogy növendékeink a néptáncon keresztül megismerjék hagyományainkat, értékeinket, gazdagodjanak a mozgás szeretetével és ezek mellett tagjai legyenek egy olyan közösségnek, ahol a jókedv, szeretet és az összetartozás mindig jelen van. Hálás vagyok és egyben hihetetlen is számomra, hogy ott adhatom át a tudásomat, ahonnan egykor én is indultam.

Mindennapjaimban a következő idézet motivál leginkább: "Hogy mit is jelent pedagógusnak lenni? Formálni, csiszolni és fényezgetni a kezeink közé kapott legféltettebb kincset, a tiszta, gyermeki lelket."

Célom, a népi értékek megismertetése, a közösségi hagyományok továbbvitele, a hiteles forrásokból gyűjtött, tanult és újraalkotott táncok próbatermi, majd színpadi előadása. Tudatosan szeretném tovább vinni, tehetséggel tanítani a gyűjtött tapasztalatokat, de ha csak annyi sikerül, hogy belekóstolnak a közös kincsünkbe és velünk együtt jól érzik magukat, már
megérte tanítanom. Csak remélni tudom, hogy jó tanuló diákként, jól tanító pedagógussá válok. Mindezért köszönöm a kollégáknak az elhivatottságot, a türelmet és a segítő együttműködést. Mottóm: „Adj, hogy visszakaphass!”

Tavaly szeptemberben kerültem a Dr. Barsi Ernő Alapfokú Művészeti Iskolába, ahol több korcsoportban is kipróbálhatom magam pedagógusként. Rendkívül hálás vagyok, hogy ennek a közösségnek a tagjává válhattam. Nap, mint nap sokat tanulok a kollégáimtól, és igen, a gyerekektől, táncosainktól is, akik minden alkalommal értékes tapasztalatokkal gazdagítanak. Úgy gondolom, a Barsi suli egy nagy család, ahol mindenki megtalálja a helyét és otthon érezheti magát, miközben az én szívemnek is nagyon kedves hagyományokat őrzi és adja tovább, hiszen ahogy az iskola mottója is hirdeti: Érték-Örökség-Szeretet-Közösség. 

Boldog vagyok, hogy tudom segíteni a munkájukat, hiszen azt csinálhatom amit szeretek. Továbbra is úgy érzem, hogy Mi így vagyunk egy nagy család, együtt közösen teszünk azért, hogy a Barsi egy igazán menő hely legyen!  ÉRTÉKet adunk! ÖRÖKSÉGünket éljük újra, SZERETETet közvetítünk és egy nagy KÖZÖSSÉG vagyunk, ahol mindenki ugyan azért a célért küzd!

Kezdetben a varrodán, jelenleg iskolatitkárként dolgozok. Mióta itt dolgozom beszippantott ez a közeg, egy olyan közösséghez tartozunk, akik osztoznak egymással céljaikban, törekvéseikben. Arra törekszünk, hogy a gyerekek minél korábban megismerkedjenek a népi kultúrával. Büszke vagyok, hogy ebben a munkában én is részt vehetek, van, hogy közvetlenül van, hogy csak közvetve. A mindennapjaink a táncról, a zenéről a kultúráról szólnak, és arról a részről, ami nem látványos, de hozzá tartozik az iskola működéséhez: a pályázatokról, az adminisztrációról, illetve programok előkészítéseiről. Nekünk ez nem csak munka: nekünk ez az életünk!

"Itt találkoztam először egy istenverte talajjal és egy istenáldotta néphagyománnyal." (Énekes Lenke)

Kifejezetten tetszik, mikor látok olyan kis táncosokat, akik igazán büszkék arra, hogy ilyen szép, értékes, hagyományőrző ruhákat ölthetnek fel. Jó érzés, hogy ebben nekem is részem lehet, és ez mindig új lendületet ad. A ruhák varrása mellett az én feladatom az is, hogy a kisebb-nagyobb gyerekek után mindig rend és tisztaság legyen, ami alapvetően sem egyszerű, de a mai vírusos helyzetben erre még nagyobb figyelmet kell fordítani. Ezt nem mindig könnyű megoldani, mert sok gyerek jár ide, de a higiénia megőrzéséhez szerencsére minden kolléga hozzájárul. Bár nem táncosként, de azáltal, hogy itt dolgozok én is a néptáncos közösség részének érzem magam, mert ez egy nagyon jó kis összetartó csapat. Szeretek itt lenni, mert itt nem számít, hogy ki mit dolgozik, vagy kinek milyen szintű végzettsége van, egymást elfogadjuk, tiszteljük, becsüljük a munkájáért és mint embert.